KépzéseinkHírek50 éves a GanzNévadóPályázatainkIskolatörténetSzabályzatokTanfolyamokVersenyeinkMunkatársakIskolai könyvtárDiákokSzelektív hulladékgyűjtésDiákönkormányzatDiákjaink készítettékKalandok az iskolai könyvtárbanZegzugÖkolábnyom teszt1956-os témahétSolid EdgeMagyar HonvédségFormula Renault 2000Fotó, grafika, dizájn szakkörKözösségi szolgálatos szerződésekTörténelmi filmajánlóIngyenes Office 365DiákalapítványVideókVersenyeredményekKépekMédiaSportGÖKSzülői munkaköz.TámogatókKözbeszerzésSzakmák éjszakájaHivatkozásokNyitóoldal
 
További weblapok Minőség, hatékonyság, esélyegyenlőség (Innováció a Ganz-Munkácsy Szakközépiskola és Szakiskolában) innovacio. ganzszki.hu A gazdasági kultúra fejlesztésében mintaadó intérmény, referenciahely: ganzreferencia. ganzszki.hu GÖK Műszaki klub: muszakiklub. ganzszki.hu A Ganz Ábrahám Szakközépiskola könyvtárának honlapja: konyvtar. ganzszki.hu





Legutolsó frissítés:
2017. Aug. 31. 22:01
Jelenleg 12 látogató tartózkodik az oldalon.Összes látogató 2009 szeptember óta: 428915Ezt az oldalt 3290 alkalommal jelenítették meg 2009 szeptember óta. Ebből az egyedi letöltés 2997 volt.





Kalandok az iskolai könyvtárban

Abdul és a papirusztekercs rejtélye

Egyszer volt hol nem volt, még a Gasparich úton is túl, volt egy iskolai könyvtár, aminek kincstára olyan üres volt, hogy az Üveghegy is belefért volna. Volt ennek a könyvtárnak egy szorgalmas kalandorkönyvtárosa, Makár Barni, aki megelégelvén a szegénységet, elindult, hogy visszaszerezze a könyvtár jogos tulajdonát képező értékes papirusztekercset. Tudta, a tekercs visszaszerzése óriási hasznot hozhat a könyvtárnak.

Midőn visszaérkezett sikeres küldetéséből, Barni jelentést tett a Bibliotéka Legbelsőbb Titkos Tanácsának. A tanácstagok, akik már-már egymást ütötték az egyre fokozódó türelmetlenségtől, kíváncsian várták a Nagy Visszaszerző meséjét.
- Salem alaikum habibti! – köszöntötte őket Barni, s kihívóan rákacsintott a főkönyvtárosra, amivel rögvest magára vonta mindenki figyelmét.

A Tanács tagjai elé állva a kalandorkönyvtáros kétszer a mellére vágott, s a beálló csendben nekikezdett mondandójának:
- Kár, hogy a Tanács, anyagi helyzete miatt, csak fapados járatra tudott befizetni – kezdete beszámolóját szarkasztikusan.
- Khmmm… - köszörülték meg egyes tanácstagok a torkukat, ezzel rendre intve a kalandort.
- Réges-régen, amidőn elindultam a nagy fáraók földjére visszaszerezni a papirusztekercset, melyet egykori cserediákunk, Tutanhamon, immáron 1.215.450 napja nem hozott vissza könyvtárunkba, biztos voltam abban, hogy mindenáron megszerzem a kincset.
A mondatot hallva néhány tanácstag kapzsin dörzsölte össze kezeit a hatalmas késedelmi díjra gondolva.

- Amikor megérkeztem Egyiptomba, sikeresen beépültem a helyiek közé, Abdul al Makar néven, ahogyan azt az akkreditált továbbképzésen tanultam. Segítőmet, Aladdint kértem meg, hogy vigyen olyan helyre, ahol kideríthetem, hol van a papirusz.
- Ugye, hogy megérte a pénzt az a tanfolyam?! – súgta egy tanácstag a másiknak, miközben hallgatták Abdul al Makart.
Elindultam hát Aladdinnal a bazárok rengetegébe – folytatta Barni. Csak nézelődtem, nézelődtem, mikor egyszer csak megláttam egy gyönyörű szőnyeget, amin olyan hieroglifák voltak, melyek segítségével végre rájöttem, hol kell keresnem a tekercset.

A szőnyeg aztán ide, Hatsepszut templomába vezetett el, ahol azonban legnagyobb meglepetésemre a papirusz helyett egy rejtvényt találtam.
„Hol Ré hajója lebukik a horizont szélén, és az éjben megjelenik Honszu, a vándorló, a Nagy Fáraó piramisának élén észreveheted Apóphisz, a kígyó nyomát a homokban, mely útmutatód lesz az Őrzők felé.”

A rejtvény hallatán a Tanács néhány tagjának arcára kiült a döbbenet, bár másokat ennyire nem nyűgözött le az egyiptomiak leleményessége.
Barni folytatta meséjét:
- Miután elmentem az egyiptomi sivatagi bölcsek közé, arra kértem őket, hogy tudásukkal, melyet Imhoteptől nyertek, segítsenek engem kutatásom során.
S bár az áldást és támogatást megkaptam, sokra nem mentem vele – mondta szomorkásan Abdul al Makar.

Fel s alá járkálva addig-addig gondolkodtam a megoldáson, míg a fáradtságtól elpilledve egy piramis lábánál elaludtam. Másnap reggel, mikor a nap a láthatáron megjelent, úgy döntöttem, hogy a hatalmas kőépítményen meditálva próbálom megfejteni a rejtvényt.
Az óriási gúlára telepedve rögvest révületbe estem, s rádöbbentem: a megoldást Memnon kolosszusainak lábánál fogom meglelni.

A feszült figyelemmel hallgató tanácstagokban ekkor felmerült a kérdés: tényleg a kolosszusok közt találta meg Barni az utat Tutanhamon rejtett kamrájához?
- A kolosszusok lábai közt találkoztam azokkal a papnőkkel, - folytatta Barni - kiknek szépsége, elhomályosította még Ízisz ragyogását is. Ám figyelmemet nem kerülte el, hogy a szentély vörös ruhás őrzőinek tánca fátyolként rejti el előlem a titkot.

Fatima, a szentély egyik szőke papnője, felajánlotta segítségét, amikor megtudta, hogy mit is keresek. Ám ahelyett, hogy megtaláltam volna a tekercset, csak a következő rejtélyhez jutottam el Fatima révén.
A talány így szólt:
„A pusztán lágy homoklepel egy roppant romon, mely körül határtalan szélesre, s hosszúra a holt homoksík némán szétterül, ott alussza Ő örök álmát, kin Anubisz, a holtak bírája ítélkezett.”
Miután megfejtettem a rejtvényt, a titkot őrző könyvet Fatimára bíztam, aki egyiptomi segítőmnél, Aladinnál rejtőzött el társai haragja elől.

Miután Fatima tanácsait megköszöntem, útnak indultam. Három nap és három éjszaka tevegeltem, míg végül megleltem az elveszett piramist. Tevekaravánom néhány gyáva tagja, amint meglátta az óriási gúlát, félelmében Hóruszhoz kezdett fohászkodni. Ezek a nyúlszívűek, mikor látták, hogy imájuk nem talált meghallgatásra, úgy otthagytak minket, mint sivatagi szél a Szaharát.

Mikor elérkeztem a hatalmas sírhelyhez, beléptem a piramisba, s bizony sok-sok veszélyen kellett átverekednem magam. A legördülő szikladarabok vagy a Nílus dögletesen fekete vize, csak a kezdet volt.
A tanácstagok arcára kiülő félelemmel vegyes döbbenet Barnit arra késztette, hogy folytassa mondókáját:
Amikor egy hatalmas csarnokhoz jutottam, döbbenetes látvány fogadott: a mindent elborító hatalmas kincs tömege falunyi ember súlyában volt mérhető. Tudtam, ehhez a kincstengerhez nem lesz egyszerű eljutni, hogy megszerezhessem a hőn áhított tekercset. Valóban. Az életre kelő szobrok, a falból kiugró dárdák igencsak megnehezítették a dolgomat.

Amikor végül megtaláltam a papirusztekercset rejtő utolsó, legtitkosabb kamrát, hamar rám törtek Sekhmet papjai. Mivel a tekercs titkát évszázadok óta őrzők nem voltak elég ügyesek, óvatlanságukat kihasználva elszöktem a kamrából. Tudtam, menekülnöm kell, hiszen amint kiderül a turpisság, az Őrzők a nyomomba erednek.
Sekhmet papjai nem is tétlenkedtek, s a sivatag homoktengerén át egészen az alexandriai kikötőig a nyomomban loholtak.

Amikor elértem Aladdin házához, már tudtam, csak az Ő segítségével sikerülhet az őrzőket kijátszanom, akik üldözésemet továbbra sem adták fel, s végigkergettek minket a városon, ajkukon Tutanhamon rejtélyes harci kiáltásával. 
Amint a tengerpartra értünk, a horizonton, mint mentsvár, megjelent a ganzos lobogóval megjelölt csónak, s az Aladdintól kapott gyűrűt elfordítva, a tenger hirtelen szétvált, s mi könnyedén megközelíthettük a bárkát.

Amikor felértünk a hajóra, a gyűrűt ismét elfordítottam, s a hatalmas alázúduló víz láttán üldözőinknek inukba szállt a bátorsága, s észveszejtve rohantak vissza a partra. A bárkán töltött idő alatt annyira megszerettem Fatimát, hogy rábeszéltem, ne csak, mint segítőm, hanem mint nőm tartson velem Hunnia mezeire. A hetedhét országra szóló dínom-dánom három nap s három éjszakán át tartott.

Az Óperenciás tengeren túlról hazaérve, első utunk az iskolai könyvtárba vezetett, ahol újra biztonságban tudhattuk a tekercset.
- A sok fáradtság és a talányok megoldása után, most nagy örömmel nyújtjuk át a meglelt papirusztekercset a Bibliotéka Legbelsőbb Titkos Tanácsának – mondta Abdul al Makar, vagyis Barni, a kalandorkönyvtáros.
Amíg Fatima hastáncával szórakoztatta a Tanács tagjait, addig Barni belopakodott a hátsó szobába, hol éppen ekkor osztották vissza (930.85 (32)) a polcra a szövevényes úton megszerzett tekercset.

Miután véget ért a Tanács mulatozása és a Nagy Visszaszerző ünneplése, a Tanács tagjai közül néhányan szerették volna megtekinteni a tekercset, s megfejteni titkát. Át is mentek a hátsó szobába, hogy magukhoz vegyék a papiruszt, ám a nehezen megszerzett kincsnek hűlt helyét találták.
- Ma-kár! – üvöltöttek fel egyszerre a haragtól izzó szemű Tanácstagok, míg Barni és újdonsült felesége lassan eltűnt a szikrázó naplementében.
Az ifjú pár boldogan élt Burkusországban, és talán még ma is élnek, ha a Tanácsatgok átka miatt időközben meg nem haltak…

www.nfu.hu
Webdesign és programfejlesztés:
Tüske Balázs (tuskebganz@freemail.hu)
Legfrissebb oldalak:KEHOP-5.2.11-16-2016-00023Szakmák éjszakájaKépzéseink 2017/2018Koller Nándor Matematika és Informatika VersenyKözösségi szolgálatos szerződésekVersenyeredményekIskolaújságIngyenes Office 365Történelmi filmajánlóECDLAutósiskolaKépzéseink
További hirdetések...
Legújabb videó:
Egészségnap diákoknak (www.zegtv.hu)Legújabb képgalériák:
Végzős osztályok
Szalagavató HírlevélFeliratkozásLeiratkozás
Legújabb hírek:Techtogether Junior Zalaegerszeg pályaorientációs rendezvény
2016. Jan. 8. (Péntek)
Felhívás a 2016-os Helikon Ünnepségekre
2015. Dec. 14. (Hétfő)
További hírek...IskolaújságÖrökségünk '48 történelmi vetélkedő - országos 1. hely!!!
2015. Ápr. 7. (Kedd)
Magyarok Európában vetélkedő - országos 5. hely!!!
2015. Ápr. 7. (Kedd)
További cikkek...
Elérhetőségeink: Címünk:
8900 Zalaegerszeg,
Gasparich u. 27.
Telefonszámunk:
06-92 596-372
E-mail címünk:
info@ganzszki.hu
OM azonosító:
203067
Zalaegerszegi SzC azonosító:
202104
Alapítvány adószámai: Ganz Ábrahám Diákalapítvány 18955400-1-20